Meg nem kapott csókod

Meghajolt fák buknak fölém,
Bús, megfáradt komorsággal,
Virágot bont érted minden növény,
Szivárvány színű komolysággal.

Szél csapja szét, a felhők hadát,
Hogy a hold úsztasson ezüstben,
Egy csillag fordítja rád arcát,
Hogy ragyoghass a szemünkben.

Hajnali harmat mossa álmom,
Korcsosult, kusza gondolatoktól,
A napsütés világítja meg számon,
A mosolyt, meg nem kapott csókodtól.

Szememben csillog minden csillag,
Kik érinthették ajkad édes bőrét,
Szívembe szorult, az az édes illat,
Mit tőled magába szívott, mint örvény.

Dark heart

Takarás

A fagyott fekete világot,
A Halál festi hófehérre,
Mint szülő, ki imádott
Gyermekének volt terhére.

Nincs vörös rúzs az ajkakon,
Nincs fekete ceruza a szemen,
Csak a hűs fehér púder az arcokon,
Gyászos könny, mi földre cseppen.

Lecsukódik a fedél, örökre,
Az élettelen test felett,
Rábízzák őt az égi őrökre,
Nem dönthetnek mások helyett.

A zárt tető alatt megbúvó pára,
Lassan a fehér púdert mossa,
Kibukkan alóla a piros arc vágya,
S a gondolat a mosolyát vonzza.

Dark heart

Vallás
Elhalványult önérzet, sarkítja
A megszentelt szavak földjét,
Az elmúlás templomát taszítja
Az élet, a vallás földjén.

Dark heart

Hajnalon

Hajnalon, ébredő szemem mögött
Kacér nap, hajad suhan arcomon át,
Illatába vadul kapaszkodom, ez öröm,
Boldogság, mit csak lényed ád.

Kacagva fordulnak csillogó szemeid,
Orchideaként simul, lelked a valódhoz,
Valódi vagy, érzem összefonódnak kezeink,
Puhán bújok óvó karodhoz.

Messze múlja lelked, tested minden gyönyörét,
Mely, bár mély vágyakat ébreszt,
De ha érezhetem, szíved minden örömét,
Magamat, hozzád még közelebb érzem.

Dark heart

Anyám s Apám

Egy este az ördög és Isten állt párba
S táncuk mozdult egy kéjes nászba
Melyből sötét szemed nem lát mást
Csak ég és föld közt csalfa szivárványt

Elborult a tudat mely emberré tett
Az ősi idők megfoghatatlan rendszerével
Melyből anyád és apád fogantatott
Eme szent földön kegyből hont kapott

E nász mely az égen bíbort festett,
Szült a hamvadó rózsakertbe.
Hol láthatatlan, mégis látva,
Lábam utak porát messzire hányja.

Az Ördög az apám s Isten az anyám,
Ohh, mily korcs eme délibáb,
Melynek tudata, a fejbe mért elme,
Mi küzd, s festi a világot egyre szebbre.

Bukott Angyal titulusom s rangom,
A földre dobtak, hogy hallassam hangom,
Hogy lássátok, láthatatlan szárnyam,
Hogy nektek vessem meg ágyam.

Szenvedésre ítéltettem, a testtel és tudattal,
Helyetted bűneid hordom, ne kavarj a fukarral.
Rothadó bőröm, a selyem bőröd védi,
Megkínzott gyermekkorom, csak a szépet nézi.

Nem vagyok Jézus, nem feszülök keresztre,
Sem Antikrisztus, nem taszítlak sötétbe.
Halálom nem váltja meg, senki fiának bűnét,
Csak lepel vagyok, mi felfogja életed bűzét.

Meddig bírom e terhet cipelni? talány,
Melynek tudója, a hófehér szívű anyám.
S lángvörös tekintetű apám lesz, ki végez velem,
S elbírálja, minden önzetlen s önző tettem.

Halálom után sírba hamvasztanak majd
A zengő angyalok, a gyűlölet lángjában.
De előtte, utolsó erőmmel, már nem is kérdem,
Csak acél fejfámba, körömmel, nevem vésem.

Dark Heart

Találtam egy IQ tesztet és az jött ki hogy nem vagyok hülye :D
Érdemes megcsinálni:)! : http://www.iq-teszt.hu/#62019

Elhagyott
Minden indulatom béklyó tartja vissza,
Hogy ne eresszem a világ minden lényére,
Megfakult az érzés, mely a tisztaságot issza,
Nem emlékszem már múló életem szépére.

Düh, harag, vadság, mit szívem tart magába,
Gyűlölet, magasztos félelem, mitől reszketek.
Elbújnék a meghitt fagyos magányba,
Hol senki se láthatja, rothadó halott bőrömet.

Elhagyott az Isten, ki soha se volt velem,
Kinek jelét hűen hordtam nyakamba,
Elhagyott mert csak hittem, a vallás nélkül,
Hogy léte tán igaz s itt tartom magamba.

De a sátánhoz kötött a tömeg, erős vas lánccal,
Mit el nem vághat a hű kereszt,
Ki Istent keres, oszló bőrömbe látja,
Ahogy pörgeti le isten átkát testem.

Dark Heart

Egy Dal
Minden testben van lélek,
Ezt vallom míg csak élek!

Benned is ott rejlik,
Mikor szemed nyitod félig,
A bús párnák árnyékában,
Istent játszva más ágyékában.

Benned is ott van belül,
Mikor a gyűlölet hevül
Egy aprócskának hitt szó ellen,
Mi beborítja az igaz tetted.

Benned is ott feszül,
Mikor tagadod a derűt,
S a kétség szirma simít,
Élét vágva a fehér szívig.

Csak engem hagyott el a lélek,
Itt maradtam testként s félek.
Hisz már csak egy hang vagyok,
Egy dal, mit zengnek bukott angyalok.

Dark Heart

Hűvös
Egy szép hűvös február járja táncát,
Fagyott vízcsepp hull a szürke égből.
Egy fürj keresi életre szóló párját,
S a halálos szerelem fonja át a puska csövéből.

Fehér púder nyeli le a halott tájat,
Mély torkán át a telhetetlen gyomorba,
Nem válogat csak nyeli a suta őz lányát,
Ki megfutamodva halált lelt a bokorban.

Dark Heart

Hétvégi Piknik!

Sziasztok!

Bár meglepő még számomra is valami inspiráció arra késztet, hogy most csak úgy meséljek. Van miről hisz hétvégén a régen látott, elveszett Krisztimnél jártam Pesten. Mióta ott jártam már egy új társaság tagja. Ezt a társaságot még csak hallomásból ismertem bár róluk is eléggé keveset tudtam hisz elvesztünk egymás mellett Krisztával. De végre módomban állt hogy felmenjek Pestre és találkozzak velük. Igazán izgalmas volt a hétvége :)
Szombat reggel indultam utamnak, a tőlem megszokott kicsit késésbe ami a szokásos készülődésnek köszönhető, de hát muszáj volt felkészülni hisz adni kell magam :) De végül sikerült elindulni ez az van 15 percem hogy kiérjek az állomásra, ebből bliccelés lesz, persze a troli csak elől nyit ajtót gyorsan indulunk akkor gyalog a hídon. Hídról le villamosra fel rohanás az állomásra ez az van még 2 perc indulásig! Hoppá lehet hogy jegy is kéne :P Semmi gond végül elindul a vonat hála istennek rajta voltam :).
Fenn Pesten valamiért csodálkozva vagy épp gyűlölködve de minden fej engem nézett nem értettem; miért? Azt hittem itt már megszokták a kicsit extrémebb öltözködést. Tévedtem Naiv alföldi gyerek vagyok. Nyugati előtt megjelent Kriszti kivirulva és megváltozva az utolsó találkozáshoz képest, bár csak két óra alvás után érkezett de nem látszott rajta! Még pár perc és már meg is ismerhettem egy kedves hölgyet Zsófi személyében. Akkor megvagyunk mehetünk Margit szigetre, hisz a napi program a Margitszigeti piknik :) Előtte még energiát kellett gyűjtenünk be egy Szép nagy boltba, Energia? sehol hmm... minek ekkora épület ha még energia üccsi sincs (Lehet hogy Hoze itt is felvásárolta? XD) Egy kisközért a cél és igen itt már van. Magunkhoz véve már csak egy cél volt a Hoze-s matricát helyezzük el, végül sikerült ez is tehát mehetünk. Kissebb nehézségek árán de megtaláltuk a Romokat innentől már csak beszélgetés és történetek hada nyargalt fejembe a két hölgy által. Később újabb tagokkal bővültünk megérkezett Orsi és Vámpír! még több információ csorgott kicsit másnapos agyamba. Erre már inni kell előkerült a táskából a gondosan őrzött 2 üveg bor. Nem voltak túl kitartóak gyorsan fogytak :P Pótlásra lenne szükség Orsi és Vámpír vállalta a nemes küldetést. Hoztak még bort, sőt még plusz egy főt is :) Később még megérkeztek Hoze-ék is. További kellemes beszélgetések indultak és persze fogyott a bor. Sajnos Hozenak és Dórinak (párjának) távozniuk kellett! Az alkonyattal érkezett meg Petya Orsi párja, persze borosüvegek társaságában. Ezek is mind elfogytak :P Már kicsit iluminált állapotban úgy döntöttek a többiek hogy nem mehetek annélkül haza hogy ne látnám a fantázia szülte talán kicsit beteges, de mégis művészien szép helyet az SM's cafe-t. Sajnos Zsófi már túl egy telefonon nem érkezhetett meg velünk a végállomásra hisz a jó szülő aggódik a még jobb védelmez. Hát az övéi nagyon jók hisz haza parancsolták :(Megérkezve szomjas torkunkat oltogattuk miközben vártuk hogy bebizonyítsa nekem vámpír a hely név rövidítésének jelentését. Megkaptuk a jelet s az emeletre vándoroltunk ahol egy hölgy korbáccsal Vámpírt egy érdekes pózba kényszerítve lekötözte, majd az inget felhúzva megkezdete vámpír bőrpróbáját, Jó bőre lehet az ostorcsapásokat és lovagló pálcát is szótlan tűrte O.0 (én nem bírtam volna). Akkor kezdett látszódni rajta a rettegés amikor a tölgyfa paskoló előkerült hmmm... csodás egy szerszám úgy messziről :P Ezután már csak egy kis tánc majd bemutatkozás képp én már aludtam is a csodás lakk fotelben :P ez van munkás proletár nem bírja... XD ezután irány haza Krisztáékhoz. Ott még beszégetés majd a felismerés hogy ma este nem fogok túl sokat aludni, már viszket a bőröm. Gyanum beigazolódva reggelre megváltam a karomon a bőrtől (imádom az allergiát). A vasárnap már egyszerű nap felkelés beszélgetés képek nézegetése, majdan készülődés s végezetül a búcsúzkodás. A vonaton zötykölődve vissza gondoltam, csodálom ezt a társaságot hihetetlen összetartás és az egymás felé irányuló feltétlen bizalom elképeszt. Ritka az ilyen mindenki tartja mindenkivel a kapcsolatot, és mindig lehet számítani a másikra . Örülök neki hogy jeleztk máskor is szívesen látnak így lesz még módom ebben a csodás társaságban lenni!.

Persze a vonatozás gyönyörű egy múzsa így születtek újabb művek az úton, Olvassátok sok szeretettel!

Pillanat múzsa

Szög egyenes hajakkal szúrom
A sötét eget, kíntól mosolygó arcom fölé,
Pillantásoktól tépett hajam túrom
Össze, görcsbe rándult tudatom mögé.

Fekete szembogarat tekintek, megfagyott
Szemem, vértől lüktető gödréből,
Hirtelen mozdul, lép, szalad amott,
Hol tekintetem nem lop övéből.

Fekete új hajába, zafírt font bele,
A tudatnak pillangó szárnyú sikolya,
Közé bújt, a gyönyört virrasztó szelek,
Megátalkodott, láthatatlan démona.

Finom vonalú arc vág utat magának,
A szétfolyt valóság szárnyai közt,
Démoni szirén, gondolatainak hallása
Kényszeríti térdre, a szavat hintő hőst.

Dark Heart

Fut, fut, fut, Szalad, Rohan...

Hátamnak fut, egy ismeretlen,
Arannyal futtatott világ,
Majd szemem előtt fut tova,
Díszes mező, rajta ezer virág.

Párszor megáll, és könnyet, búcsút
Mutat fáradt szememnek,
Majd fut, szalad, rohan oda,
Hol már nyoma sincs a kezeknek.

Halk zenét súg süket fülembe,
A sebes szél, hűvös hangja,
Szikla szilárd helyemről, a zakatoló
Tájon, nem leshetek vadra.

Nyálkás pára lepi el, a kilátást
Hanyagul takaró ablakot,
Ahogy az égő test, egy új,
Jobbnak hitt világba bandukol.

Dark Heart

Még régi idők fájdalmának rímbevetése ezen művek!

Bőröm alatt

Eltorzult vágyak kergetik lelkem,
Oszladó bőröm rejteke alatt.
Ahogy körmöm tépi fel a heget,
Mit régen ugyan ez a kéz kapart.

Könnyes a szemem, hisz öröm ért,
A lebukott nap halvány sugarán,
Szívembe feszült egy kimondott név,
S magába zárt a fukar ágy.

Kinek semmi se elég, minden kell,
Minden vágyam, érzésem és gondolatom,
Agyamból s lapomról csalfa rímet vett,
A remény se él hogy kimondhatom.

Elzárom hát magamba összes rímem,
Mely a szerelem szavait éltetné.
S csak a tudat maradt, hogy él itt benn,
De mondva elveszítsem túl nem élhetném.



Önnön vérem

Ismét kétely szövi hálóját
Agyam szűk falai közé,
Hogy megszökjön a bátorság,
S sohase lehessen övé
Semmi se, a fakó álmából,
Mit forgolódó éjszakán
Font, agyam minden vágyából.
Megérezve önnön vérem szagát,
Ahogy saját körmöm mélyed
Bőröm oszladó sejtjei alá,
S ereket szaggat mélyen,
Mint megfakult barát.


Est

Halálból ébredező fák suhannak,
A mezőre hollócsordák zuhannak.
Feleszik még élő terményeit,
S károgva kergetik teremtményeit.

Az alkony már kezd úrrá lenni rajtuk,
Hogy mit is akar takarni? Hagyjuk.
Ökörnyálon cikázik a sugár,
Ettől a határ oly szép és sudár.

Ciripelő tücsök fúj szerenádot,
S a róka keres felebarátot.
Lassan csobog a hold fel az égre,
Bagoly huhog most ki kényes a fényre.

Széna boglya alól egy nyest kiugrik,
Csecsemő anyja kebeléhez bújik.
Mozog a rét, s felkel már az erdő,
Nincs olyan sötét perc itt mely meddő.

Éjjeli lények tobzódnak az estbe,
Éles képed köddel fesd be.
Mely rejti a vadászt és a vadat,
Mint iszap ahogy fedi a bús halat.

Az est zaja alá kúszik be a nap,
És olvadni kezd a hajnali fagy.
Egy kakas köszönti fel mint mindig,
S az esti zajt egy csillag szertehinti.

Dark heart

Várok

Ködbe burkolt angyali szárnyak
Fátyollal fedett tiltott vágyak
Rést lelve szöknek szívembe
Beleforrasztva magukat rímembe

Letargia leple mélyen tartja
mi kell nekem élve vagy halva
Csábító hangok ragadnak felfele
de szívem nem bír el vele

Keresztet vető öreg hölgy
Alkonyba zárt hűvös völgy
Átszövi agyam érthetetlen bűbáj
Csaló képet vett néma fúriám

Megzuhanva elkent sminkkel
Kilyukasztott vérző szívvel
Strófáim vésem megzavarva
Torkom végleg átharapva

Kifakul sorokba magam rejtve
Szemhéjammal tükröm fedve
Egy szót egy köszöntést várok
De rá csak egy pillantást szánok.

Dark heart

Lesz tán!

Egy védtelen lélek áll,
A festett arcú hű magány.

Minden este másik lány,
Minden reggel másra vár.

Szívemben sötét had áll,
Mint ki valakire vár.

De ki lehet, ki szerelmet ád,
S elűzi örökre a magányt.

Az értelem messze száll,
Mint fényes tollú szép madár.

Lesz ki tán szerelmet ád,
Szívem a télből szakítaná.

Hát várok rá, jöjjön már,
Ne legyek festett délibáb,

Egy védtelen lélek vár,
A festett arcú hű magány.

Dark heart