Elhagyott
Minden indulatom béklyó tartja vissza,
Hogy ne eresszem a világ minden lényére,
Megfakult az érzés, mely a tisztaságot issza,
Nem emlékszem már múló életem szépére.

Düh, harag, vadság, mit szívem tart magába,
Gyűlölet, magasztos félelem, mitől reszketek.
Elbújnék a meghitt fagyos magányba,
Hol senki se láthatja, rothadó halott bőrömet.

Elhagyott az Isten, ki soha se volt velem,
Kinek jelét hűen hordtam nyakamba,
Elhagyott mert csak hittem, a vallás nélkül,
Hogy léte tán igaz s itt tartom magamba.

De a sátánhoz kötött a tömeg, erős vas lánccal,
Mit el nem vághat a hű kereszt,
Ki Istent keres, oszló bőrömbe látja,
Ahogy pörgeti le isten átkát testem.

Dark Heart

Egy Dal
Minden testben van lélek,
Ezt vallom míg csak élek!

Benned is ott rejlik,
Mikor szemed nyitod félig,
A bús párnák árnyékában,
Istent játszva más ágyékában.

Benned is ott van belül,
Mikor a gyűlölet hevül
Egy aprócskának hitt szó ellen,
Mi beborítja az igaz tetted.

Benned is ott feszül,
Mikor tagadod a derűt,
S a kétség szirma simít,
Élét vágva a fehér szívig.

Csak engem hagyott el a lélek,
Itt maradtam testként s félek.
Hisz már csak egy hang vagyok,
Egy dal, mit zengnek bukott angyalok.

Dark Heart

Hűvös
Egy szép hűvös február járja táncát,
Fagyott vízcsepp hull a szürke égből.
Egy fürj keresi életre szóló párját,
S a halálos szerelem fonja át a puska csövéből.

Fehér púder nyeli le a halott tájat,
Mély torkán át a telhetetlen gyomorba,
Nem válogat csak nyeli a suta őz lányát,
Ki megfutamodva halált lelt a bokorban.

Dark Heart