Anyám s Apám

Egy este az ördög és Isten állt párba
S táncuk mozdult egy kéjes nászba
Melyből sötét szemed nem lát mást
Csak ég és föld közt csalfa szivárványt

Elborult a tudat mely emberré tett
Az ősi idők megfoghatatlan rendszerével
Melyből anyád és apád fogantatott
Eme szent földön kegyből hont kapott

E nász mely az égen bíbort festett,
Szült a hamvadó rózsakertbe.
Hol láthatatlan, mégis látva,
Lábam utak porát messzire hányja.

Az Ördög az apám s Isten az anyám,
Ohh, mily korcs eme délibáb,
Melynek tudata, a fejbe mért elme,
Mi küzd, s festi a világot egyre szebbre.

Bukott Angyal titulusom s rangom,
A földre dobtak, hogy hallassam hangom,
Hogy lássátok, láthatatlan szárnyam,
Hogy nektek vessem meg ágyam.

Szenvedésre ítéltettem, a testtel és tudattal,
Helyetted bűneid hordom, ne kavarj a fukarral.
Rothadó bőröm, a selyem bőröd védi,
Megkínzott gyermekkorom, csak a szépet nézi.

Nem vagyok Jézus, nem feszülök keresztre,
Sem Antikrisztus, nem taszítlak sötétbe.
Halálom nem váltja meg, senki fiának bűnét,
Csak lepel vagyok, mi felfogja életed bűzét.

Meddig bírom e terhet cipelni? talány,
Melynek tudója, a hófehér szívű anyám.
S lángvörös tekintetű apám lesz, ki végez velem,
S elbírálja, minden önzetlen s önző tettem.

Halálom után sírba hamvasztanak majd
A zengő angyalok, a gyűlölet lángjában.
De előtte, utolsó erőmmel, már nem is kérdem,
Csak acél fejfámba, körömmel, nevem vésem.

Dark Heart