Meg nem kapott csókod

Meghajolt fák buknak fölém,
Bús, megfáradt komorsággal,
Virágot bont érted minden növény,
Szivárvány színű komolysággal.

Szél csapja szét, a felhők hadát,
Hogy a hold úsztasson ezüstben,
Egy csillag fordítja rád arcát,
Hogy ragyoghass a szemünkben.

Hajnali harmat mossa álmom,
Korcsosult, kusza gondolatoktól,
A napsütés világítja meg számon,
A mosolyt, meg nem kapott csókodtól.

Szememben csillog minden csillag,
Kik érinthették ajkad édes bőrét,
Szívembe szorult, az az édes illat,
Mit tőled magába szívott, mint örvény.

Dark heart

Takarás

A fagyott fekete világot,
A Halál festi hófehérre,
Mint szülő, ki imádott
Gyermekének volt terhére.

Nincs vörös rúzs az ajkakon,
Nincs fekete ceruza a szemen,
Csak a hűs fehér púder az arcokon,
Gyászos könny, mi földre cseppen.

Lecsukódik a fedél, örökre,
Az élettelen test felett,
Rábízzák őt az égi őrökre,
Nem dönthetnek mások helyett.

A zárt tető alatt megbúvó pára,
Lassan a fehér púdert mossa,
Kibukkan alóla a piros arc vágya,
S a gondolat a mosolyát vonzza.

Dark heart

Vallás
Elhalványult önérzet, sarkítja
A megszentelt szavak földjét,
Az elmúlás templomát taszítja
Az élet, a vallás földjén.

Dark heart

Hajnalon

Hajnalon, ébredő szemem mögött
Kacér nap, hajad suhan arcomon át,
Illatába vadul kapaszkodom, ez öröm,
Boldogság, mit csak lényed ád.

Kacagva fordulnak csillogó szemeid,
Orchideaként simul, lelked a valódhoz,
Valódi vagy, érzem összefonódnak kezeink,
Puhán bújok óvó karodhoz.

Messze múlja lelked, tested minden gyönyörét,
Mely, bár mély vágyakat ébreszt,
De ha érezhetem, szíved minden örömét,
Magamat, hozzád még közelebb érzem.

Dark heart

Anyám s Apám

Egy este az ördög és Isten állt párba
S táncuk mozdult egy kéjes nászba
Melyből sötét szemed nem lát mást
Csak ég és föld közt csalfa szivárványt

Elborult a tudat mely emberré tett
Az ősi idők megfoghatatlan rendszerével
Melyből anyád és apád fogantatott
Eme szent földön kegyből hont kapott

E nász mely az égen bíbort festett,
Szült a hamvadó rózsakertbe.
Hol láthatatlan, mégis látva,
Lábam utak porát messzire hányja.

Az Ördög az apám s Isten az anyám,
Ohh, mily korcs eme délibáb,
Melynek tudata, a fejbe mért elme,
Mi küzd, s festi a világot egyre szebbre.

Bukott Angyal titulusom s rangom,
A földre dobtak, hogy hallassam hangom,
Hogy lássátok, láthatatlan szárnyam,
Hogy nektek vessem meg ágyam.

Szenvedésre ítéltettem, a testtel és tudattal,
Helyetted bűneid hordom, ne kavarj a fukarral.
Rothadó bőröm, a selyem bőröd védi,
Megkínzott gyermekkorom, csak a szépet nézi.

Nem vagyok Jézus, nem feszülök keresztre,
Sem Antikrisztus, nem taszítlak sötétbe.
Halálom nem váltja meg, senki fiának bűnét,
Csak lepel vagyok, mi felfogja életed bűzét.

Meddig bírom e terhet cipelni? talány,
Melynek tudója, a hófehér szívű anyám.
S lángvörös tekintetű apám lesz, ki végez velem,
S elbírálja, minden önzetlen s önző tettem.

Halálom után sírba hamvasztanak majd
A zengő angyalok, a gyűlölet lángjában.
De előtte, utolsó erőmmel, már nem is kérdem,
Csak acél fejfámba, körömmel, nevem vésem.

Dark Heart

Találtam egy IQ tesztet és az jött ki hogy nem vagyok hülye :D
Érdemes megcsinálni:)! : http://www.iq-teszt.hu/#62019

Elhagyott
Minden indulatom béklyó tartja vissza,
Hogy ne eresszem a világ minden lényére,
Megfakult az érzés, mely a tisztaságot issza,
Nem emlékszem már múló életem szépére.

Düh, harag, vadság, mit szívem tart magába,
Gyűlölet, magasztos félelem, mitől reszketek.
Elbújnék a meghitt fagyos magányba,
Hol senki se láthatja, rothadó halott bőrömet.

Elhagyott az Isten, ki soha se volt velem,
Kinek jelét hűen hordtam nyakamba,
Elhagyott mert csak hittem, a vallás nélkül,
Hogy léte tán igaz s itt tartom magamba.

De a sátánhoz kötött a tömeg, erős vas lánccal,
Mit el nem vághat a hű kereszt,
Ki Istent keres, oszló bőrömbe látja,
Ahogy pörgeti le isten átkát testem.

Dark Heart

Egy Dal
Minden testben van lélek,
Ezt vallom míg csak élek!

Benned is ott rejlik,
Mikor szemed nyitod félig,
A bús párnák árnyékában,
Istent játszva más ágyékában.

Benned is ott van belül,
Mikor a gyűlölet hevül
Egy aprócskának hitt szó ellen,
Mi beborítja az igaz tetted.

Benned is ott feszül,
Mikor tagadod a derűt,
S a kétség szirma simít,
Élét vágva a fehér szívig.

Csak engem hagyott el a lélek,
Itt maradtam testként s félek.
Hisz már csak egy hang vagyok,
Egy dal, mit zengnek bukott angyalok.

Dark Heart

Hűvös
Egy szép hűvös február járja táncát,
Fagyott vízcsepp hull a szürke égből.
Egy fürj keresi életre szóló párját,
S a halálos szerelem fonja át a puska csövéből.

Fehér púder nyeli le a halott tájat,
Mély torkán át a telhetetlen gyomorba,
Nem válogat csak nyeli a suta őz lányát,
Ki megfutamodva halált lelt a bokorban.

Dark Heart