2009. július 21., kedd

Hajnalon

Hajnalon, ébredő szemem mögött
Kacér nap, hajad suhan arcomon át,
Illatába vadul kapaszkodom, ez öröm,
Boldogság, mit csak lényed ád.

Kacagva fordulnak csillogó szemeid,
Orchideaként simul, lelked a valódhoz,
Valódi vagy, érzem összefonódnak kezeink,
Puhán bújok óvó karodhoz.

Messze múlja lelked, tested minden gyönyörét,
Mely, bár mély vágyakat ébreszt,
De ha érezhetem, szíved minden örömét,
Magamat, hozzád még közelebb érzem.
Dark heart

Nincsenek megjegyzések: