Takarás

A fagyott fekete világot,
A Halál festi hófehérre,
Mint szülő, ki imádott
Gyermekének volt terhére.

Nincs vörös rúzs az ajkakon,
Nincs fekete ceruza a szemen,
Csak a hűs fehér púder az arcokon,
Gyászos könny, mi földre cseppen.

Lecsukódik a fedél, örökre,
Az élettelen test felett,
Rábízzák őt az égi őrökre,
Nem dönthetnek mások helyett.

A zárt tető alatt megbúvó pára,
Lassan a fehér púdert mossa,
Kibukkan alóla a piros arc vágya,
S a gondolat a mosolyát vonzza.

Dark heart