Fut, fut, fut, Szalad, Rohan...

Hátamnak fut, egy ismeretlen,
Arannyal futtatott világ,
Majd szemem előtt fut tova,
Díszes mező, rajta ezer virág.

Párszor megáll, és könnyet, búcsút
Mutat fáradt szememnek,
Majd fut, szalad, rohan oda,
Hol már nyoma sincs a kezeknek.

Halk zenét súg süket fülembe,
A sebes szél, hűvös hangja,
Szikla szilárd helyemről, a zakatoló
Tájon, nem leshetek vadra.

Nyálkás pára lepi el, a kilátást
Hanyagul takaró ablakot,
Ahogy az égő test, egy új,
Jobbnak hitt világba bandukol.

Dark Heart