Pillanat múzsa

Szög egyenes hajakkal szúrom
A sötét eget, kíntól mosolygó arcom fölé,
Pillantásoktól tépett hajam túrom
Össze, görcsbe rándult tudatom mögé.

Fekete szembogarat tekintek, megfagyott
Szemem, vértől lüktető gödréből,
Hirtelen mozdul, lép, szalad amott,
Hol tekintetem nem lop övéből.

Fekete új hajába, zafírt font bele,
A tudatnak pillangó szárnyú sikolya,
Közé bújt, a gyönyört virrasztó szelek,
Megátalkodott, láthatatlan démona.

Finom vonalú arc vág utat magának,
A szétfolyt valóság szárnyai közt,
Démoni szirén, gondolatainak hallása
Kényszeríti térdre, a szavat hintő hőst.

Dark Heart