Megtaláltam, megbékéltem
Megrökönyödött falak alatt
Kúszik meggyötört lelkem,
Jéghideg vízbe merített lanttal
Kusza álmaimról éneklem.
Kútba mászva, zuhanok egyre
a láthatatlan mélységeimbe,
De alját soha el nem érve,
Könnyen szórom bús képeimbe.
A ház oldala dől rám
Dübörgő gyilkos haraggal,
Ahogy egy küklopsznak fáj
Az életnek, korcs alakja.
Cet gyomrában találkozok
Önnön magam testével,
Leborulva Isteni hálát adok,
Mint régen látott testvérnek.
Elfásult lelkem vérem szívja
Csuklóm lüktető eréből,
Mint pap a misebort issza
Vért síró, világtalan szeméből.
Élettelen testek vonaglanak,
Forró táncba hozva elmém.
Hangom sikít a vonat alatt,
Megbánva, bocsátva minden tettét.
De démon hurcol magával
Börtönöm sötét kriptájába,
Lassan megbékélve a halállal
Szemem, hűsre fagyott kristályába.
Dark Heart
Mély arspoetica
Feketével festett szemek
Egy új dimenzióba merednek,
A halálon kacéran nevetnek,
Mikor ismeretlent temetnek.
Feketével festett szájak
Beszéde oly forrón fájna,
Mint a test ezernyi vágya,
Mely minden bűnnek meleg ágya.
Feketével festett körmök
Vadul csapnak mint az ökrök,
Beléjük bújva az ördög,
Vérrel telítve a vödrök.
Feketével festett hajak
Fogja őket baljós szalag,
Szálai közt kicsinyes szavak
Úsznak, mint víz szinén a halak.
Feketével festett szívek
Nem folynak benne színek,
Csak korcs festői rímek,
Versekhez megfogó mély címek.
Egy új dimenzióba merednek,
A halálon kacéran nevetnek,
Mikor ismeretlent temetnek.
Feketével festett szájak
Beszéde oly forrón fájna,
Mint a test ezernyi vágya,
Mely minden bűnnek meleg ágya.
Feketével festett körmök
Vadul csapnak mint az ökrök,
Beléjük bújva az ördög,
Vérrel telítve a vödrök.
Feketével festett hajak
Fogja őket baljós szalag,
Szálai közt kicsinyes szavak
Úsznak, mint víz szinén a halak.
Feketével festett szívek
Nem folynak benne színek,
Csak korcs festői rímek,
Versekhez megfogó mély címek.
Dark Heart
Tanáraink
Újabb szerencsecsillagot öltek le
Sorsom feketében úszó egéről,
Nem bízhatok, csak a szörnyekben,
Vitát nyithatnánk tanáraim nevéről.
Diszkriminálásba fulladt értelem
Törli a verejtéket homlokukról,
Kenyerük, az igazságtól való félelem,
Diákok! lóghattok a homlokzatról.
Reményekkel lépcsőt építenek alád,
És hiszed, kezed fogva kísérnek fel.
De kötél szorul a diák nyakán,
Ijesztgetik csonkított lidércekkel.
Örömmel lesik lógó tetemed,
Ahogy keselyűként zabálnak belőled,
Anyagi érdekből, levágják lelkedet
Hogy maradj! Pénzt csikarjanak belőled.
Bizalommal fordulj hozzájuk!
Bízz!? hogy megaláznak mindig,
Rocker, hipp-hopp-os diák formájú
EMBERT, eltipornak egész a sírig.
Sorsom feketében úszó egéről,
Nem bízhatok, csak a szörnyekben,
Vitát nyithatnánk tanáraim nevéről.
Diszkriminálásba fulladt értelem
Törli a verejtéket homlokukról,
Kenyerük, az igazságtól való félelem,
Diákok! lóghattok a homlokzatról.
Reményekkel lépcsőt építenek alád,
És hiszed, kezed fogva kísérnek fel.
De kötél szorul a diák nyakán,
Ijesztgetik csonkított lidércekkel.
Örömmel lesik lógó tetemed,
Ahogy keselyűként zabálnak belőled,
Anyagi érdekből, levágják lelkedet
Hogy maradj! Pénzt csikarjanak belőled.
Bizalommal fordulj hozzájuk!
Bízz!? hogy megaláznak mindig,
Rocker, hipp-hopp-os diák formájú
EMBERT, eltipornak egész a sírig.
Dark Heart
2 megjegyzés:
Szia!Igazából nem tudnék mindhez írni,így írok így egybe!Mindegyiket elolvastam,és nagyon tetszenek,tényleg!Szerintem nagyon tehetséges vagy!Nagyon szép,őszinte,és mély érzésű versek!Tudom,hogy nem azért tetted ki,hogy én olvasgassam,de remélem nem baj,hogy megtettem!Szívesen olvasnám a többit is,ha van még:)!
A verseid közt akadtak számomra is kedvesek. Többek között a Megtaláltam, megbékéltem, a Mély ars poetica és a Letargia.
"Döglött mondatok iróniára szúrva
Feszülnek a megvetés keresztjén,
A közönytől a hangok búgva
Korbácsolják a szeretett szenvedélyt."
Adtál Valamit.
Mintha belülről szólnának soraid.
Nem vagyok a hízelgés embere, így leírom, amit gondolok, az építő kritika mindig jól jöhet. Egy-két versnél néha a kevesebb több lenne, amikor nem követeli meg a gondolatritmus a túlon túli mélységet, és szívet tépő kifejezések sorát, ott inkább valami általánosabb megfogalmazás sokat nyomna a latba, ha a kontrasztra akarsz építeni. Az ürességgel szemben hatásosabb a fájdalom.
Más verseidnél viszont kifejezetten tetszik, hogy egy nagy fájdalmas velőtrázó sikolynak érzem soraid, melyek akarva-akaratlanul is az emberbe hatolnak.
Tegyük hozzá se poéta, se magyartanár nem vagyok, csupán egy szépre-jóra fogékony ember. Bár az "ember" szót már rühellem, számomra pejoratív, maradjunk a "lénynél".
Remélem nem írtam semmi sértőt, vagy bántót, igyekeztem pusztán őszinte lenni.
Sok sikert a továbbiakhoz.
Olvasni foglak, kíváncsivá tettél.
Megjegyzés küldése