Halál előtt

Bő ingem bugyrai rejtik
Testem minden kínját,
Mik álmaim szaggatva,
Vérrel arcomat mossák.

Megdagadva kezem ujjai,
Fájva húzzák a tintát.
Keserű lapom serceg fájón,
Hangját nem hallom tisztán.

Fülembe szól a régi idő,
Újjá festett sötét arca.
Elmosva, kifestve, máztól
Viszketve, véresre vakarva.

Dübörögnek mellettem vadult
Kések életlen pengéje,
Húsomba mélyeszti agyarát,
Vért szomjazó mérgével -
A Halál!

Dark heart

Megtört küzdelem

Ismét kínlódva húzza soraimat,
Befagyott hegyű tollam tintája.
Nem szórom bús poraimat,
A megvadult szél markába!

Elérhetetlen álmaim pillérjeit,
Saját elmém töri meg.
Szólítanak füst szagú lidérceim,
S harcba fáradt földiek.

Dark heart

Szent cél

Szívedbe mélyesztem karmom,
Vértől vöröslő élét.
Serlegem elixíred alá tartom,
S élvezem a mérgét.

Bugyogó véred, ajkamhoz veszem,
Hogy érezzem melegét.
Halk sikolyod, a földhöz verem,
Follyon rólad verejték.

Halálhörgésed kéjes vágy,
Mely nem hagy nyugodni.
El kell érnem, bármi az ár,
Koporsóba foglak burkolni!

Dark heart

Újra

Meghalt gondolat, szó érzés,
Újra karmát mélyeszti mélyre.
Ismét kering agyamban a kérdés,
Miért nem léphetek ki a fényre?

Letargia újra szövi régi hálóját,
Mellyel lelkem vonta magához.
A félelem veti nekem újra vánkosát,
Hozzá melegedek alatta a magányhoz.

Múzsa nélkül kopik tollam tintája,
A papírrostok hűs ködében.
Ismeretlen szavakat, jeleket firkálva,
Szunnyadok a ború ölelő ölében.

Halálos árnyék bújik sminkem mögé,
S láthatatlan könnyet kapar arcomra.
Lelkem tudatom mind az övé,
Mellyel végső csapását méri harcomra.

Dark heart