Meg nem kapott csókod
Meghajolt fák buknak fölém,
Bús, megfáradt komorsággal,
Virágot bont érted minden növény,
Szivárvány színű komolysággal.
Szél csapja szét, a felhők hadát,
Hogy a hold úsztasson ezüstben,
Egy csillag fordítja rád arcát,
Hogy ragyoghass a szemünkben.
Hajnali harmat mossa álmom,
Korcsosult, kusza gondolatoktól,
A napsütés világítja meg számon,
A mosolyt, meg nem kapott csókodtól.
Szememben csillog minden csillag,
Kik érinthették ajkad édes bőrét,
Szívembe szorult, az az édes illat,
Mit tőled magába szívott, mint örvény.
Bús, megfáradt komorsággal,
Virágot bont érted minden növény,
Szivárvány színű komolysággal.
Szél csapja szét, a felhők hadát,
Hogy a hold úsztasson ezüstben,
Egy csillag fordítja rád arcát,
Hogy ragyoghass a szemünkben.
Hajnali harmat mossa álmom,
Korcsosult, kusza gondolatoktól,
A napsütés világítja meg számon,
A mosolyt, meg nem kapott csókodtól.
Szememben csillog minden csillag,
Kik érinthették ajkad édes bőrét,
Szívembe szorult, az az édes illat,
Mit tőled magába szívott, mint örvény.
Dark heart
1 megjegyzés:
OH, pont a születésnapom után egy nappal került ide:)
Szeretem egyébként a verseid, valami van benne ami nekem különösen tetszik. sok verset látok/olvasok de némelyik olyan közömbös számomra, néha kicsit semmit mondó.De ezek valamiért mások.Ki tudnak belőlem váltani gondolatokat, gondolat meneteket, és érzéseket.:)ami szerintem ritka.
Megjegyzés küldése